A kémények számának csökkentésével és korszerűbb fűtőrendszerekkel visszaszoríthatók a szén-monoxid-mérgezések *

Korszerű gáztüzelések ma már nem képzelhetők el a lehető legnagyobb hatásfok elérésére való törekvés nélkül. A megfelelően lehűtött füstgáz jó elvezetésével nem csak a hatásfok növelhető, hanem a veszélyek is elkerülhetők.

* A IV. Országos Kéménykonferencia (Kecskemét, 2006. március 23-24.) egyik előadásának szerkesztett változata.

Korszerű gáztüzelések ma már nem képzelhetők el a lehető legnagyobb hatásfok elérésére való törekvés nélkül. A megfelelően lehűtött füstgáz jó elvezetésével nem csak a hatásfok növelhető, hanem a veszélyek is elkerülhetők.

Dr. Jászai Tamás professzor mondta egykor: „Az embereknek nem kilowattórákra, fára, szénre, olajra vagy gázra van szüksége, hanem fűtésre, hűtésre, higiéniára!” (A használati meleg víz csaknem annyira szükséges az életünkben, mint a hideg víz.)

Az építés célja, hogy az ember mindennapi életéhez megfelelően komfortos (fűtött, hűtött, szellőztetett) környezetet biztosítson, ezért az ésszerű és hatékony energiagazdálkodás minden fogyasztónak és felhasználónak érdeke.

Az épület állagának megóvása a belső légállapotnak is függvénye, tehát a használhatóság, a vagyonmegóvás is a fűtési funkcióhoz kapcsolódik. A fűtőberendezés egyes részei megjelennek az épület helyiségeiben (pl. gázkészülék, radiátor), ezért a bútorozhatóságot befolyásoló tényezők, és megjelenhetnek épületen kívül is, mint látvány (pl. égéstermék-elvezető, szerelt kémény), így az építészeti és épületgépészeti tervezésnek valamint a jogalkotásnak egyaránt tárgyai.

A magyarországi lakásállomány hozzávetőleg négymilliós, ennek kb. 60%-a családi ház. A lakások mintegy 75%-a földgázfűtéses. A tulajdonos többnyire egyúttal lakáshasználó is, a kivételek közé tartozik a 6-8 százalékot kitevő bérlakás. A lakáshasználók érdekeltsége a hőkomfort növelésében illetve a lakáskorszerűsítésben, a lakás komfortfokozatának növelésében könnyebben megteremthető, vagyis a makroszintű életvédelmi és energetikai szempont fokozatosan érvényesíthető.

A biztonságtechnika megvalósításának mindig az ember szolgálatában kell állnia, mert célja az élet és az anyagi javak védelme. Ebben atevékenységbe nem szabad elfáradni, és mindig újra kell kezdeni a munkát a minél hatásosabb megoldások kialakítása és megvalósítása érdekében.

Az emberek komfortigényének mind jobb kielégítése mára a fejlődés meghatározójává vált, és szükségszerűen, utódaink érdekében is, a környezetvédelmi, az energiahatékonysági és az energiatakarékossági szemléletnek kultúráltságunk meghatározójává kell válnia.

Védeni kell az életet

Az utóbbi időben bekövetkezett ún. „gázfűtéses” balesetek, a gyakran halálos kimenetelű szén-monoxid-mérgezések sajnálatos módon a szakembereket nem lepték meg. Kétségtelen, hogy sok a hibás kémény, sok az elöregedett gázkészülék, és feltételezhetően növekszik az illegális gázszerelések, készülékcserék száma.

Az elmúlt évek műszaki-technikai fejlődése, továbbá – többek között – az építészeti és az épületgépészeti szakma fejlődését is figyelembe véve, a kéménnyel összefüggő jogszabályokat ismételten, komplexen, alapjaiban újra meg kell vizsgálni.

Meg kell alkotni az élet védelméről szóló törvényt a halálesetek megszüntetése, a külső-belső légszennyezettségből adódó betegségek visszaszorítása, a munkavédelmi óvintézkedések bevezetése (kéményseprés „alulról”), valamint az energia-hatékonyság növelése érdekében.

A földgáz égéstermékei érzékszerveinkkel nem vagy alig érzékelhetőek, eltérően a szilárd tüzelés égéstermékeitől, amelyek viszont láthatóak és érezhetők. A lakások lakótereiben elhelyezett nyílt égésterű földgázkészülékek – sok-sok ilyen készülék van Magyarországon, hiszen szinte mindenütt ez a fajta egyedi fűtési megoldás terjedt el az utóbbi évtizedekben – a lakók tudtán kívül, adott körülmények között, balesetveszélyesek.

E fűtési és használati melegvíz-előállítási eljárások esetén sajnos egyre gyakoribbak a balesetek, és ezt a kockázatot növelik a szagelszívók és egyéb ventilátoros gépek használata, valamint az új, tömörzáró ajtók és ablakok szakszerűtlen, meggondolatlan beépítése is. Ezért szorgalmazandó az ún. „zéró halálesetek” állapot elérése, vagyis a szén-monoxid-mérgezéses baleseteket visszaszorító új jogszabály megalkotása.

A kéményépítések korlátozása

Az egyedi fűtés jelentős hőveszteségei és a lakáskomfort növelése is indokolja az áttérést a csoportos fűtésre, ami 20-25% energia megtakarítását jelenti annak ellenére, hogy a fűtött helyiségek bővülésével jár. Kivétel csak a biomassza-tüzelés lehessen (cserépkályha, kandalló, tűzhely).

A lakásonkénti egyedi fűtés – köznyelvi kifejezéssel élve „cirkó” vagy „kombicirkó” – elterjedését is korlátozni kellene. Energiahatékonysági és környezetvédelmi szempontból a nagyobb egységet ellátó központi fűtés az előnyösebb. Ilyen megoldás a többszintes épületeket ellátó épületfűtés, az épülettömbfűtés és épületcsoport-fűtés (hűtés).

Új épületeknél a kéményépítés korlátozását kellene bevezetni, és inkább az egy épület-egy kémény, tehát a központi fűtés létrejöttét kell támogatni. A helyiségek egymástól független, önálló fűtőtestekkel való ún. egyedi fűtését a fejlett országokban kiszorítja a csoportos fűtés kondenzációs kazánokkal, újabban napkollektorral, hőszivattyúval is kiegészítve.

Magyarországon nagy a lemaradás ezen a területen, ami nemcsak az erős lobbiknak, az energiapolitika hiányának, következésképpen az erőtlen jogszabályoknak, hanem a szakszerű, széleskörű tájékoztatás hiányának is felróható.

Érdemes felfigyelni arra, hogy a földgáz energiafogyasztásának mérésénél pontosabb az elfogyasztott meleg víz hőmennyiségének a mérése. A korszerű hőmennyiségmérők elérhető, reális áron beszerezhetők, ellentétben a földgázméréssel (a hitelesített gáz-analizátoros fogyasztásmérők sokkal drágábbak).

Központifűtés-terv és lakásüzemeltetési utasítás

A kémény épületszerkezeti elem, ugyanakkor az adott épületgépészeti rendszertől – különösen a kéménybe kötött tüzelőberendezéstől, gázkészüléktől – elválaszthatatlan. Tudjuk viszont, hogy hőtechnikailag és áramlástechnikailag is meg kell felelnie azért, hogy biztonságosan és mindezek mellett energiatakarékosan és környezetet kímélő módon működjön. E komplex feladat elvégzése és a műszaki-biztonsági színvonal emelése érdekében indokolt jogszabályban rögzíteni a központifűtés-terv készítését, amely új épületeknél a tervező által egyértelműen meghatározza, és természetesen méretezi a tervhez tartozó kéményt. A tervezési felelősséget itt sem szabad megosztani a szolgáltatókkal.

Európa fejlett részében a ventilátoros ún. „turbós” készülékek előretörése és a kéményes gázkészülékek lakótéren belüli tiltása figyelhető meg.

A ventilátoros gázkészülékek európai támogatottságát biztonságtechnikai, gazdaságossági és környezetvédelmi előnyei is indokolják. Szükséges, hogy a homlokzati égéstermék-kivezetés a ventilátoros gázkészülékek esetében megnyugtatóan szabályozva legyen (műszaki, jogi szabályozás).

Célszerű jogszabályban azt is rögzíteni, hogy mely esetekben választható egyedi kémény, illetve nyitott kéményrendszer. Korlátozni kell a lakótérhez kapcsolódó nyitott kéményrendszer használatát. Rögzíteni kell a zárt rendszerű égéstermék-elvezetés kötelező alkalmazásának eseteit.

A tervezést az üzemeltetéstől nem szabad elválasztani, még akkor sem, ha az üzemeltetés akár száz évnél is hosszabb, sőt a használatnak a tervezés egyik meghatározó szempontjának kell lennie. Erre való tekintettel az építésügyi hatóságnak el kell rendelnie az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXIII. törvény 47. § (2) bekezdés d) pontja szerint: „az építmény jó karbantartására vonatkozó kötelezettség teljesítését, illetőleg az építmény felülvizsgálatát, szükség szerinti átalakítását, felújítását, helyreállítását vagy lebontását, ha annak állapota az állékonyságot veszélyezteti.”

Az új és a régi lakásokra egyaránt üzemeltetési utasítást kell készítetni. A dokumentáciöban le kell írni az egészséges használatra vonatkozó legfontosabb tennivalókat a háztartási gépek használatának a meglévőkre való hatását.

A kéményseprő-ipari közszolgáltatás liberalizációja

Minden tüzelőberendezésnek nélkülözhetetlen része az „égéstermék-elvezető berendezés” (az európai szabvány bevezetése előtt egyszerűen csak kéménynek hívtuk). Az égéstermék-elvezető berendezések kialakítását elsősorban a hozzájuk tartozó tüzelőberendezés határozza meg. Ez alapján nem tekinthető önálló „berendezésnek”, csak egy szerkezetnek, amely a tüzelési rendszer része. Állapotukat, működésüket ezért azokkal együtt, rendszerben kell ellenőrizni és vizsgálni.

A hagyományos és a szerelt kémények bontása

Be kell látni, hogy a környezetvédelmi és a műszaki-technikai fejlődés együttes hatására a füstölő kémények számát nem növelni, hanem csökkenteni kell. Már nemcsak a szakemberek előtt ismert, hogy a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó kémények károsítják a környezetet. Életvédelmi szempontból is csökkentenünk kell a kémények számát. Lehetőség szerint minél kevesebb égéstermék-elvezetőt kell építeni, sőt minél nagyobb egységnek legyen egy égéstermék-elvezetője. Ezt a lakások komfortfokozatának növelése is megköveteli. A tüzelőberendezést nem lehet szétválasztani az égéstermék-elvezetőtől. A rendszerelemek szétválasztása később sok halálesetet és balesetet okozott.

Az erőltetett földgázprogramhoz kapcsolódó, utólag épített ún. szerelt kémények rendkívüli mértékben elcsúfítják az épületeket, a családi házakat. A zárt égésterű, kondenzációs gázkészülékek és a hőszivattyú felszerelésének esetleges állami előmozdításával lényegesen csökkenteni lehet az elöregedett kémények számát, így nem kell azokat később felújítani. Csökken a károsanyag-kibocsátás, és a települések levegője tisztább lesz. A lakótéren áthaladó, falazott kéményeket le kell bontani, még a termoforkéményeket is. Így nőhet a lakótér, csökkenhet a belső légszennyezettség, és a tragikus balesetek bekövetkezésének az esélye.

Központi fűtések

Az összkomfortos lakások számának növelésénél kedvező lenne, ha az otthonokban a központi fűtés is megvalósulhatna, mivel az ablakok alatti gáztüzelésű konvektor (a gázkályha) egyedi fűtőberendezésnek számít. A gázkonvektorok égéstermékei az épület homlokzati falához egészen közel, a levegővel nem kellő mértékben felhígult égéstermék-függönyt képeznek. Ezek az égéstermékek szélnyomás hatására a zárt ablakok ellenére (az ablaktok-fal és az ablaktok-ablakszárny közötti réseken) a lakásokba visszaáramolva egészségre káros mértékben is szennyezhetik a lakótereket.

A korszerű, zárt kéményrendszerek és a zárt égésterű, kombinált feladatú (használati és fűtési meleg vizet is termelő) gázkészülékek beruházása – a központi fűtést is beszámítva – az egyedi gázkészülékekhez képest költségtöbblettel jár, de üzemeltetésük sokkal biztonságosabb. E berendezések a helyiségben kialakuló kedvezőtlen poráramlás csökkenése miatt is egészségesebb lakáskomfortot biztosítanak, kevesebb a tüzelőanyag-felhasználásuk, és emiatt környezetkímélőbbek. Vagyis indokolt e megoldások elterjesztésének segítése.

A zárt égésterű, ventilátoros gázkészülékek alkalmazása mellett szól az is, hogy a hővédelem fokozását célzó nyílászáró-szerkezetek cseréi során beépített, ún. fokozott légzárású ablakok és ajtók, valamint a fürdőszobai és konyhai ventilátoros szellőzők, a ruhaszárító, a központi porszívő és egyéb ventilátoros gépek a nyitott kéményes gázkészülékek légellátási nyomásviszonyait megváltoztatják, így ezek a berendezések, egészségre káros égéstermék-visszaáramlást okozhatnak! Az egyedi fűtés (pl. a konvektor) helyett a központi fűtés előnyösebb. Javul a komfortérzet, csökken a belső és a külső légszennyezés.

A központi fűtést, a korszerű és takarékos távfűtést minél nagyobb egységekben kell megvalósítani. Adott esetben hő- és áramtermelő központokat decentralizálva is létre lehet hozni.

Ma már nem kell minden lakószobához, konyhához és fürdőszobához drága kéményt építeni, mint ahogy a régi építésű házaknál kellett. A technika fejlődése ma más, emberközpontú, környezetkímélő hőtermelő berendezéseket és nagyságrendekkel kevesebb nyitott rendszerű, életveszélyes kéményt igényel.

Komlós Ferenc

Forrás: Magyar Energetika 2006/3