A távfűtés jövője

Sokaknak talán úgy tűnhet, gyenge marketingfogás a távhő jövőjéről beszélni, hiszen ez a szolgáltatás a lakótelepek fűtési módja, és lakótelepek híján aligha van jövője. A távhő jövőjét azonban nem a jelenleg ellátott épületek minőségéből kellene megközelíteni, hanem az energetikai, pontosabban energiatakarékossági szempontok alapján.

A lakótelepek és épületek jelenlegi műszaki színvonala, állapota alapján a távhőre és a lakótelepre úgy szokás gondolni, mint valami megszüntetendő rosszra, pedig inkább a létező előnyökre és értékekre kellene koncentrálni.

A távhővel a bajok akkor kezdődtek, amikor az állami árkiegészítés következtében a gázárakhoz képest jelentősen drágult. Arra a kérdésre, hogy egységárban miért drágább a távhő a konkurens egyedi gézfűtéshez képest, a rövid válasz úgy hangzik: mert a nagykereskedelmi előny nem érvényesül a hazai gáztarifában. Szakszerűbben pedig a következőről van szó: a hatóságilag megállapított földgázárak, az egyes fogyasztói típusok közötti megoszlás tekintetében nem költségarányosak. A magyar közüzemi gáztarifa struktúráját 4 teljesítmény kategória adja: a 20 m³/h-nál kisebb (pl. családi ház), a 20-100 m³/h-ás (pl. soklakásos társasház), a 100-500 m³/h-ás (pl. irodaház) és az 500 m³/h-nál nagyobb teljesítményű fogyasztó (pl. ipari létesítmények). A távhőt ellátó, átlagosan 5.000-10.000 m³/h teljesítményű hőtermelő egységek szintén ez utóbbi kategóriában vásárolhatnak.

A gáztarifa a fűtési piacra jellemző csúcs kihasználási óraszám mellett (2200 óra/év), a fajlagos árban az egyes fogyasztói csoportok között nem tesz különbséget. Egy nagy hőszolgáltató erőmű gyakorlatilag ugyanannyiért kapja fajlagos értéken a gázt, mint egy családi ház, illetve mint egy központi fűtésű soklakásos épület. Pedig a két fogyasztó ellátása közötti költségkülönbség jelentős. A nyugat-európai országokban a kisfogyasztó 50-100%-kal kapja drágábban a gázt, mint a nagyfogyasztó.

A távhőtermelő egységek (erőművek, fűtőművek), amelyek 90%-ban földgáz bázison működnek, nem jutnak jelentősen olcsóbban gázhoz, mint a közvetlen gázfűtéssel működő fűtési végfelhasználók. Így a távhőhálózat fenntartásának és működtetésének (beleértve a távhőszolgáltató cég működését is) költségeivel együtt a távhőszolgáltatás aligha lehet versenyképes a gázfűtéssel szemben a piacon, aminek oka, hogy az árak ma még nem piaciak.

Drága-e a földgáz, a távhő, az energia?

Az épületek központi fűtési rendszereinek állapotából származó rossz imázsa mellett éppen a gáztarifából származó árprobléma eredményezi a távhő kedvezőtlen fogyasztói megítélésének másik okát. A harmadik ok pedig abból, a szakemberek által is sokszor elkövetett hibából ered, hogy a távfűtés kapcsán almát hasonlítanak össze körtével. Például egy korszerű berendezésekkel kivitelezett egyedi gázfűtéses lakás energiaköltségeit hasonlítják össze a távhőével, megfeledkezve a szükséges beruházásról és az amortizációról. Ugyanígy téves eredményre vezet a fűtési költségek összehasonlításánál, ha két nem azonos felhasználó esetében csak az energiaköltségeket vizsgáljuk.

Mindebből levonható az a konklúzió, hogy az enegiaárak piacosítása, a valós beruházási és szolgáltatási költségek figyelembe vétele javítja, javítani fogja a távhő pozícióit. A dráguló energia számos változást eredményez majd a lakossági fűtési piacon.

Az áremelkedés üteméről pedig nem csak az olaj (földgáz) későbbi drágulásának kell eszünkbe jutni. Az idén január 1-ével megszűnt alanyi jogú gázártámogatás 45%-os lakossági díjemelést eredményezett. A magyar lakossági árak 2007-ig a legalacsonyabbak voltak az Európai Unióban. Az energiaárak piacosodása tehát a távhő pozícióit elméletileg nem rontja, ha a lakossági fizetőképesség valamilyen formában követi a folyamatot. A piaci energiaáraknak pedig további két előnye is van, a megtérülő energiatakarékossági beruházások, illetve a megújuló energiák alkalmazásának gazdaságossá válása. Ugyanakkor a drasztikus költségnövekedés számos negatív hatást is hozott az idén. A fogyasztók nem fogadták el az energiaárak piacosításának követelményét, a távhő díjának növekedése - stagnáló jövedelmek mellett - pedig sokkolta a lakosságot. Mindez a távhő megítélésének nem tett jót, eközben viszont a gáz árának emelkedéséről szinte senki nem vesz tudomást.

A fűtőanyagok megoszlása, arányváltozása

A földgáz primer energiahordozókon belüli részaránya az EU-ban 20% a teljes energia ellátásra vonatkoztatva. Magyarországon ez az arány az Unión belül a legmagasabb 45%-ot teszi ki. 25% feletti arány csak négy további országban fordul elő (Hollandia 43, Egyesült Királyság 37, Olaszország 35, Szlovákia 32%). A magyar fűtési piacon a földgázhálózat - mint primer energia - részaránya eléri a 80 %-ot. A távfűtésen belül ez az arány 90% körüli. A magyar földgázhálózat Európában példa nélküli, államilag támogatott kiépítése arra a hitre épülhetett, hogy a földgáz ára hosszú távon is alacsony marad. (A rendkívüli elterjedtség másik oka a gáz műszakilag "könnyű kezelhetősége" - szabályozás, szállítás, tisztaság.) A földgázellátás fenntartásának biztosítása óriási beruházásokat igényel (új európai vezetékek, tározók), amelyek költsége beépül az árakba, de bármilyen extenzív fejlesztést is hajtunk végre, a fogyatkozó földgázkészletek mellett megnyugtató, hosszútávú megoldást aligha nyújtanak.

Ennél tehát lényegesen célszerűbbnek tűnik a földgázfelhasználás csökkentése, ami ráadásul környezetvédemi előnyökkel is jár, és két úton is elérhető. A földgáz megújulókkal való kiváltásával, illetve fogyasztói rendszerek korszerűsítésével, az energiahatékonyság fokozásával.

Lehetőségek a megújulókban

A távhő a városi környezetben a megújuló energiák nagytömegű felhasználásának egyetlen igazi esélye, meet képes - akár nagyobb távolságról is - eljuttatni szinte bármilyen módon a termelt energiát a felhasználókhoz. A jogos kérdés persze ebben az esetben az, hogy akkor ma miért nem teszi. Ennek egyszerű gazdaságossági oka van: ma még a foldgáz annyira olcsó energiaforrás, hogy azzal semmilyen megújuló energiát hasznosító megoldás nem versenyképes, ha figyelembe vesszük a beruházási költségeket is. Ez még akkor is igaz, ha a támogatásoknak köszönhetően a kisebb projektek sikeres megoldásoknak tűnnek. Tisztán költségalapú, valós gazdasági számítás alapján semmilyen megújuló energia kinyerésre és fűtési-hűtési célú alkalmazására nincs lehetőség ott, ahol rendelkezésre áll a vezetékes földgáz. Nyilván azonban számolni kell a támogatásokkal és számolni kell a földgáz árának további emelkedésével, vagyis a jövőben (10-15 év?) egyre gazdaságosabb lesz a megújulók alkalmazása.

A megújulók kiaknázása viszont a nagyvárosokban komplex módon a távhő segítségével lehetséges, mondhatni egyedüli módon. A távhő és felhasználói számára tehát ez az út, amelyen el kell indulni. Azt azonban tudni kell, hogy a megújulókból nyert energia nem lesz, nem lehet olcsóbb a mainál. Ez is drága, a családi költségvetést megterhelő energia lesz, csak valószínűleg az elérhető lehetőségek közül hosszú távon a legolcsóbb. Az is nyilvánvaló, hogy nincs szükség mindenhol távhőre, de ott, ahol megfelelő fogyasztói sűrűség érhető el, például a telepes építkezéseknél, vagy a belvárosi környezet miatt, célszerűen ezt a megoldást lehet alkalmazni. Különösen nagy lesz a jelentősége a megújulókra támaszkodó hűtésnek, ami történhet távhővel, és ami már a hatékonyság javításával az állandó költségek mérséklését is eredményezi.

Lakossági energia-racionalizálás

Ma még nem csak a megújuló energiákat nem érdemes alkalmazni, de tulajdonképpen a lakás energiatakarékossági célú felújítását sem gazdaságos elvégeztetni, már ha csak a megtérülést vizsgáljuk.

Az évi 210 ezer forintos távhődíjból mintegy 100 ezer forint az energiaköltség. Könnyen kiszámolható, hogy ebből az összegből 10, maximum 30%-os eneregiamegtakarítás esetén mennyit is lehet megspórolni. A megtérüléshez persze fontos az is, hogy mennyit kell beruházni, és ebből mennyi is a támogatás, vagyis az "ingyenpénz" a lakástulajdonos számára. A 30%-os megtakarításhoz kb. 1 millió forintot kell elkölteni, vagyis erre a célra szinte senki sem fog a saját zsebéből pénzt betenni. A támogatások torzító hatásait nézve születnek olyan megoldások, mint a SOLANOVA projekt, amely egy 42 lakásos dunaújvárosi panelház energiatakarékos (napelemes termeléssel kiegészített) felújítását mintegy 200 millió forintból oldotta meg. Ez lakásonként 4,7 millióba került, igaz, a kitűzött cél a felhasznált energia 75%-os csökkentése volt.

Egy ilyen korszerűsítési megoldás a valóságban aligha életképes, és csak egyedi, különleges esetben jöhet létre. Hozzátehetjük, szerencsére, hiszen ez pocsékolás. Az állami támogatások ésszerű mértékű felkínálása persze helyes gyakorlat, de nem igazán optimális megoldás. A jó eljárás a költségarányos energiaár lehet, amely érdekeltségi alapon ösztönzi az energia-megtakarítást, és a támogatás egyes nehéz helyzetben lévők részvételét segítheti a felújításban. Az igazságosság ugyanis itt is kérdéses lehet, nyilván a tehetősebbeknek van módja a támogatások igénylésére és kihasználására is.

A megoldásnak tehát itt is az energiaárak és az egyéni igények optimalizálása mentén kell kialakulnia, azaz hogy mennyit is érdemes költeni egy-egy épületre. Ma már a távhő felhasználásával ugyanaz a kényelem és szabályozhatóság biztosítható, amit az egyéni gázfűtés tud nyújtani. Új építésű épületeknél nem is szabad mást használni, csak lakásonkénti hőközpontot, egyedi mérést, az azonban már kérdéses, megéri-e ilyenné átalakítani egy meglévő panelházat. Lehet, hogy igen, mert értéknövekedésben megtérül a beruházás.

Összegzésként elmondható, hogy a távhőnek inkább jövője, mint jelene és múltja van, ma ugyanis azok az előnyök, amelyek miatt egy társadalom támaszkodhatna erre az energiaellátási módra, nem érvényesülhetnek, vagy csak nagyon korlátozott mértékben. Sőt, a távhő tűnik a "főgonosznak", ami sanyargatja az embereket, és amitől szabadulni kell, csakhogy ebben az esetben a jövő egyik legfontosabb "energetikai konyhamalacát" vágnánk le. Ezzel egyébként szembe mennénk az európai trendnek, nem éppen európai módon. Ez azonban szokás nálunk, kell valaki, aki elviszi a balhét, s úgy tűnik ma ezt a szerepet a távhőre osztották ki.

Sz.A.

Forrás: MATÁSzSz Hírlevél, XIV. évfolyam 5. szám, 2007. május