Energia- és környezetpolitika az Európai Unióban

Amíg hazánkban - a lakossági földgáz rossz árképzése miatt - a távhőszolgáltatás versenyhátrányban van a gázfűtéssel szemben, az Európai Unió tagországaiban a távfűtés az egyik legnépszerűbb fűtési mód, amelynek fejlesztésére tervszerű, dinamikus elképzelések vannak.

Az alábbiakban arról olvashatnak, hogy Hollandiában, Németországban, Franciaországban és Dániában hogyan működik a távhőszolgáltatás, milyen energiapolitikai eszközökkel kívánják bővíteni a szolgáltatást.

Holland példa

Bár Hollandia közismerten a földgáz országa - az energiafogyasztók közel 100%-a rá van kötve a gázhálózatra -, mégis van távfűtés, sőt a távhőszolgáltatás dinamikus fejlesztését tervezik. Jelenleg a holland lakásállomány mintegy 4%-ában, 315 ezer lakásban van távfűtés, s ezt a számot a kormányzat 2010-ig 666 ezerre kívánja növelni. Mindennek hátterében az áll, hogy az energiapolitika kidolgozói a távfűtést energia- és költségtakarékos fűtési módnak tartják, amely ráadásul jelentősen csökkenti a széndioxid-kibocsátás mértékét.

A kormány a távfűtés elterjedésének elősegítésére az energiaár szabályozásánál a helyettesíthetőség elvére teszi a hangsúlyt. Ez azt jelenti, hogy az egyes fogyasztói típusok számára úgy állapítják meg a távhő és a gáz árát is, hogy azok azonos mértékűek legyenek a helyettesítő tüzelőanyag - kisfogyasztóknál a tüzelőolaj - árával. Így a lakástulajdonosoknak a költségek szempontjából mindegy, hogy gázzal vagy távhővel fűtenek. Emellett - kormánydöntés értelmében - az államilag szervezett, 10 éves lakásépítési programban az épülő lakások 60%-ában távfűtést alakítanak ki, s évről évre szigorítják az épületek energia-hatékonysági követelményeit. A települési önkormányzatokat bátorítják a kapcsolt energiatermelésen alapuló távfűtés fejlesztésére.

Hollandiában a legkorszerűbb távfűtési technológia kialakítására törekednek - így többek között a lakások saját egyedi mini-hőközpontot kapnak, a rendszerek rendkívül alacsony, 70 Celsius-fokos előremenő hőmérséklettel üzemelnek, a hőellátást döntően kapcsolt energiatermeléssel biztosítják. A gazdaságos kihasználás érdekében szorgalmazzák a melegvizes háztartási gépek terjedését, valamint keresik azokat a fogyasztókat, akik nyáron légkondícionálást használnak.

Mannheim

Míg az egykori NSZK területén 1990-ben a távfűtött lakások aránya mintegy 8% volt, Mannheimben ez a szám már akkor elérte a 40%-ot, s azóta is folyamatosan nő. Annak, hogy a német város akkora jelentőséget tulajdonít a távfűtésnek, főként környezetvédelmi okai vannak, Mannheim ugyanis erősen iparosított környezetben fekszik. Ez a hátrányos adottság azonban több szempontból is kedvezően hatott a távfűtés fejlődésére. A lakosságban tudatosult a levegőtisztaság-védelem jelentősége; az ipari környezet lehetővé tette a távhőforrások gazdaságos és környezetbarát üzemeltetését, a távhőt két kogenerációs erőmű állítja elő.

Mannheimben különös gondot fordítanak a távhővezetékek szigetelésére és annak karbantartására, a távhőrendszerben pedig a legkorszerűbb műszaki megoldásokat alkalmazzák. Az 1990-es évek közepén, végén kidolgozott energiastratégiában az úgynevezett kétvezetékes koncepció az irányadó. Ez azt jelenti, hogy a város bizonyos területein vagy gáz és villamos energia, vagy távhő és villamos energia áll rendelkezésre. Mivel ennek értelmében a távhővel ellátott területeken lakóknak nincs választási lehetőségük, a város igen nagy figyelmet fordít a távhő elfogadtatására. Ennek értelmében minden fogyasztó mérés szerinti elszámolásban vételezi a távhőt, az energiatermelésért felelős két cég lakásonként felszerelhető kompakt hőközpontot fejlesztett ki, amelyben mind a fűtésre, mind a hideg-melegvíz-ellátásra központi szabályozót és központi hőmennyiségmérőt is beépítettek. Az elosztásért felelős cég tanácsadó szolgálatot működtet, amely a gazdaságossági és költségszámításoktól a hőellátás megtervezésén át az energiamegtakarítási lehetőségekig az érdeklődők rendelkezésére áll. A távhőhálózatot diszpécserszolgálat figyeli, így az esetleges meghibásodásokat 1 órán belül el tudják hárítani.

Párizs

Franciaországban a városi energiaellátást piaci alapokon szervezik, s a statisztikák szerint a különböző ellátási módok versenyében jól szerepel a távfűtés; a meglévő rendszerek folyamatosan bővülnek, s új rendszerek épülnek ki. A legnagyobb és egyben legrégibb - 1927 óta működő - távhőrendszer Párizsban van. A francia főváros esetében rendkívül figyelemreméltó a távfűtés forrásösszetétele: az elosztott hő közel 50%-a szemétégetőkből származik, további 31,8% pedig széntüzelésből. Mivel a szemét éghető tartalmának döntő része növényi vagy állati eredetű, így a párizsi távhőellátás fele széndioxid-semleges kibocsátásnak minősíthető. A távhőszolgáltató cég - nagyrészt a francia államtól kapott források felhasználásával - aktívan részt vesz a távfűtött épületek energetikai felújításában. A cég folyamatosan bővíti rendszerét, 10 évvel ezelőtt például 60 megawattnyi új fogyasztót kapsoltak be, s az elkövetkezendő évtizedekben átlagosan 20 megawattos bővüléssel számolnak, ami évente 70 új fogyasztó bekötésének felel meg.

A 90-es évek végén stratégiai együttműködés alakult ki a gázipar és a távfűtési ipar között: az új távhőforrásokat elsősorban gáz alapon építik ki, miközben a legkorszerűbb kapcsolt energiatermelő technológiákat alkalmazzák.

Dánia

A dán kormánynak az 1970-es és a 90-es évek közötti energiapolitikája a bruttó energiafelhasználás csökkentésére irányult, főként a fellépő emisszió - különösen a széndioxid kibocsátás - mértékének visszafogása érdekében. Ennek a politikának célja a távhőszektoron belül az energiahatékonyság javítása volt, amit a fogyasztók számának növelésével, a kapcsolt energiatermelés erősítésével és a tényleges fűtési hőigények csökkentésével próbáltak elérni. Mindezek hatására az említett két évtizedben a távhőszolgáltatás részesedése 42%-kal nőtt, miközben a fűtési hőfogyasztás 10-15%-kal csökkent, a távfűtött területek pedig 30%-kal emelkedtek. Ebben az időszakban mintegy 5 milliárd dollárral támogatták a kutatásokat, fejlesztéseket.

A hőellátási szektor energiakoncepcióját az 1979-es Hőellátási Törvény fektette le, ami az önkormányzatok számára kötelezően előírja a hőellátási terv készítését; jogot biztosít a helyhatóságnak arra, hogy a meglévő épületeket kötelezze a közös hőellátó rendszerekre való csatlakoztatására, valamint egyes földrajzi területeken bizonyos fűtési módok beállítására. Dániában nagy hangsúlyt fektetnek a környezet- és a levegőtisztaság-védelem, valamint az energiatakarékosság fontosságára, ezért a városok távhőrendszerében az energiát nem fosszilis tüzelőanyagokból, hanem meglévő, újratermelődő forrásokból nyerik. Az éves távhőigény 13%-át a tisztított szennyvíz hőtartalmából biztosítják, a hőszivattyúk évente több mint 2,1 PJ (petajoule) energiát szolgáltatnak. A szemétégetésből ennél több, 3,6 PJ energiát nyernek évente, az ipari eljárásokból pedig mintegy 4,7 PJ-nyi hőt juttatnak a rendszerbe.

Forrás: Hírlevél - a Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségének tájékoztatója, XI. évf. 4. szám 2004. április, 6-7. oldal